A szív ébredése

Mágia vagy csoda

Sok keresztény gondolja úgy, hogy Harry hatása nem kedvező. És mégis, a Harry Potter könyvek mindegyikében, a jó és a gonosz közötti harc és a mágikus erők megfelelő használatának témaköre van kivesézve, a történet metaforáin keresztül. Hát akkor elemezzük ezt ki világosabban.

Miért van az, hogy egyes vallások úgy tekintenek a csodákra, mint istenire, egy jóságos és szép eseményre, a mágiára viszont - akkor is, ha az ugyanazt a hőstettet hajtja végre - mint gonoszra? Gondolkodtatok már ezen?

Az érzékszervek által felfogható külvilágban, az én nézetem szerint nincs különbség a mágia és a csoda között. Általában mindkettő megszegi a fizika törvényszerûségeit és befolyásolja vagy meg is változtatja valamilyen módon a valóságot.

De van valami gond - ahogy azt a keresztény hívők egy része állítja - a mágiával? Miközben Jézus a vizen jár, az mágia? Vagy csoda?

Erre a kérdésre többféleképpen lehet válaszolni, attól függően, hogy milyen a viszonyunk a kereszténységhez. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés is: Ha egy közönséges halandó járt volna a vizen, az mágia és egyben a gonosz mûve lenne?

Egy csomó kérdés. Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, hogy megadjam az igaz választ, de meg kell értenetek, hogy ez az én saját igazságom. Mások másképpen vélekednének erről a témáról vallási beállítottságuknak és spirituális fejlettségi szintjüknek megfelelően. Bár mindannyiunk számára fontos, hogy ebben a témában világosan lássunk. Mert mindannyiunk számára eljön előbb vagy utóbb az idő, amikor meg kell hogy változtassuk a külvilágot a bennünk rejlő emberi potenciál erejével. Az erőforrások használata nem más, mint spirituális törvényszerûség, egyfajta „átjáró", amin mindenkinek át kell haladni.

Még Jézusnak is ezt kellett tennie. Nyilvános helyen, egy mennyegző kellős közepén, Jézus a vizet borrá változtatta - mindenki számára bizonyítva, hogy képes megváltoztatni a külvilágot a belső énje által. Ez egy hatalmas próbatétel volt, a tudását a tettek szintjére tudta emelni. És ez a siker - hogy a vizet borrá változtatta - volt egyben térítői tevékenységének a kezdete is.

Egy nap majd te is azt a feladatot kapod, hogy hasonló mutatványt vigyél véghez, ezzel igazolva saját magad és Isten előtt, hogy készen állsz egy magasabb szintû tudatosságra. Készen állsz majd?

De mi a helyzet a potenciális problémákkal?

Siddhi Jóga

Indiában létezik a Siddhi jógának nevezett gyakorlat, ahol a gyakorló megtanulja, hogy a külső világ irányítható a belső világunk segítségével, és a külső világ gyakorlásán keresztül manifesztálódik az ember belső világa és ez vezet el az önfelismeréshez. Az önfelismerés pedig nem más, mint Isten közvetlen megismerése és megtapasztalása. E világban a Siddhik - vagyis az ember szellemi erői - arra lesznek kiképezve, hogy képesek legyenek eljutni a tudatosság egy magasabb szintjére.

De mialatt folyik a képzés, hogy eljussanak eddig a felismerésig, addig folyamatosan figyelmeztetik is őket az úton jelentkező lehetséges veszélyekkel kapcsolatban. Legalábbis erre a felismerésre jutottam a Siddhi jóga képzésem során.
• A „siddhi" jelentése: az ember szellemi ereje, ami a külvilágban manifesztálódik.
• Ennek az a veszélye, hogy lehetőség nyílik a Siddhi jóga gyakorlója számára, hogy megtanulja és el is kezdje gyakorolni a magasabb tudatossági szinteket és a külvilágban való manifesztációt még azelőtt, hogy túllépett volna az egón. Ez teljes mértékben elengedhetetlen ahhoz, hogy egy személy stabilan meg tudjon maradni a magasabb tudatossági szinten és felelősségteljesen tudja is használni ezeket az öröklött emberi energiákat. Ez azt jelenti, hogy egy gyakorló képes a mágia gyakorlására, a saját igényeinek kielégítése és személyes nyereség elérése céljából, ahelyett hogy az Isteni akarat és a magasabb rendû jóság lenne a tett mozgatórugója.
• A veszély abban rejlik, hogy a gyakorló a személyes akaratával felülírja az Isteni akaratot. Abban a pillanatban, hogy a gyakorló Isten tisztelete nélkül kívánja követni a Siddhit, az egyén spirituális fejlődése leáll és addig nem is haladhat tovább, amíg nem áll be változás az egyéb egójában. Ez maga a veszély - hogy ez az erő elhatalmasodik az egyénen. Az egó felerősödik és a tanuló elfelejti, hogy létezik egy magasabb rendû spiritualitás is mint az, hogy képes manipulálni a külső világot.

 

A kínai példa

Paul Dong pszichikus képességekkel rendelkező gyermekekről írt könyve (Kína szuper pszichikusai címmel), két híres egyénről tesz említést. Mindkettőjüket még gyerekkorukban fedeztek fel. Ma már felnőttek, 27 év körül járnak. Mindketten képesek olyan pszichikus képességek bemutatására, mint Jézus.

Mindkettőjüket tanulmányozta a kínai kormány, miközben az általunk csodának nevezett mutatványokat hajtják végre. Mentális erővel képesek tárgyakat lebegtetni egy teremben. Felügyelt, tudományos kísérletek során képesek tárgyakat kiemelni zárt tárolókból, majd újra visszahelyezni őket oda. És még sok más hihetetlen csodálatos mutatvány végrehajtására képesek. Egyikük, tudományosan ellenőrzött körülmények között képes volt átsétálni a falon.

De ezen pszichikusok egyike még mindig a saját egója uralma alatt áll, olyannyira hogy még a kínai kormány is tart tőle, a képességei miatt. Bárhova is menjen, a kormány nagy csindradattával kíséri, hogy táplálják az egóját.

Ez az ember ismeri minden gondolatodat. És ha nem tetszel neki, akkor az a kedvenc időtöltése, hogy fájdalmat okoz. Tûzlabdát küld az éteren keresztül oda ahol tartózkodsz és meggyújtja a ruhádat, összeéget. Nyilvánvalóan nem érdekli, hogy mi történik veled.

A másik ugyanazokra a dolgokra képes amire az első, egyetlen különbséggel: ő gyógyításra használja a képességét.

Az első emberünk képtelen a gyógyításra, mert nem szereti az embereket. A második azonban szeretettel törődik az emberekkel. Meg tudja őket gyógyítani, és meg is teszi.

Itt újra azt láthatjuk, hogy lehet valaki nagyon fejlett pszichikai szinten úgy, hogy az egója megmarad, azonban azt teljesen irányítása alatt tartja.

 

Fekete és fehér mágia

Egyszerû. Amikor a tanuló a mágiában szerez jártasságot úgy, hogy megmarad az egója, akkor belőle mágus/varázsló válik, fekete vagy fehér mágiával foglalkozó varázsló. Tulajdonképpen mindkét erő ugyanazon skálán található minőségek. Varázslónk a fekete és a fehér között bárhol elhelyezkedhet. Az az általános, amikor mindkét jellemzővel bír bizonyos fokig. Attól függően, hogy milyen nevelési vagy vallási mintákat hoz magával a gyakorló, azt fogja tükrözni varázslói tevékenysége. Vagy szeretetteljes lesz vagy nem.

De bármelyik utat is járja - fekete vagy fehér -, ha a mágusra még mindig hatással van a saját egója, akkor mind magára mind környezetére veszélyes lesz, mert a „mágiáját" a személyes egó irányítja és nem látja meg a magasabb rendû jóságot.

 

Túl a mágián

Mi történik akkor, amikor a tanuló biztonsággal túljut az egó határán, ugyanakkor a mágia határán is?

Egy ön-felismerésen átesett mágus megvilágosodott lénnyé fog átalakulni, olyan lénnyé, aki összeolvad Istennel, amikor Isten az ő szemein keresztül szemléli a világot. Onnantól a mágia már csoda, mert Isten az, aki véghezviszi.

A 22-es csapdája

Az embernek foglalkoznia kell a mágiával, mert ez elvezet a magasabb tudatossághoz. De a mágiában tett utazásunk során át kell váltanunk a „polarizált tudatosságról" az „egység tudatosságra", különben súlyos problémákkal kell hogy szembesüljünk.

Ez nagyjából olyan, mint a kisbaba, aki túl korán kezd el járni. Ha várnak kb. 1 éves korukig, addigra a csúszás-mászásnak köszönhetően az agyféltekék kiegyensúlyozódnak. Azonban ha túl korán kezdenek el járni, akkor néha az történik, hogy kiegyensúlyozatlanság lép fel a test jobb és bal oldala között. A négykézlábon közlekedés segít kifejleszteni ezt az egyensúlyt, a járás viszont feltételezi, hogy ez a képesség már adott.

Persze, ha a baba úgy dönt, hogy idejekorán feláll és elkezd járni, az még nem a világ vége. A baba rátalálhat az egyensúlyára más módokon is, a felnőtté válás folyamatában.

Ugyanígy, végül minden mágus rátalál az igazságra és átalakul. Ez nem a jó és a rossz harcáról szól, hanem a spirituális felnőtté válásról.

 

Nagy Különbség

A legnagyobb különbséget a mágia és a csoda végrehajtása között abban látom, hogy mi van a gyakorló személy szívében. A mágia, akár fekete, akár fehér, a gyakorló akaraterejének az összpontosításából fakad, míg a csoda egyenesen Isten szívéből jön.

A gyakorló nem fogja bejelenteni, hogy „Ezt és ezt fogom végrehajtani". A csoda csak úgy magától megtörténik.

Ugyanakkor úgy tûnhet, hogy a személyes akarat és az Isteni akarat között létezik átjárhatóság. Példának okáért, Isten megnyilatkozhat, hogy a gyakorlók imádkozzanak a világbékéért. Ennek megfelelően a tanulók az akaraterejüket a világbékéért való imára irányítják, felhasználva mágiában szerzett tudásukat. De ebben az esetben ez nem mágia, hanem csoda, mert a forrás maga Isten.

 

A spiritualitás és Te magad

Amint ezt elolvastátok, felismerhettetek valamit magatokkal, a spirituális utatokkal és cselekedeteitekkel kapcsolatban. Bármi legyen is az, ne aggódjatok! Isten minden egyes embert szeret és tudja, hogy a végén úgyis meglelitek azt, ami után kutattatok. Ne gyötörjétek magatokat! Legyen bizodalmatok az Életben! Mert maga az Élet is egy csoda!

Bezár